A balkáni háborús emlékhelyek kataszterén dolgoztunk három éve, amikor egy budapesti konferencián nagy összevisszaság lett. Az előadásom egy órás csúszással kezdődött, a tolmács későn érkezett, és a tanszéki kollégám is utolsó pillanatban szólt, hogy mégsem tud bejönni. A magyar és a horvát közönség egyszerre figyelt rám, és én már a harmadik kávénál tartottam, mire végre felálltam a pulpitusra.
A vetítés is recsegve indult, de mire bedobtam az első térképet a XX. század eleji szerb-török határvonalról, a teremben olyan csend lett, mintha mindenki visszafojtotta volna a lélegzetét. Az előadás után aztán, amikor leültünk egy pár csésze mellé, az egyik szerb kollégám azt kérdezte: ha könyv lesz ebből, ki adja ki? Mondtam, hogy egy kis vállalkozásom van, ami kifejezetten történelmi kataszteri munkák miatt van bejegyezve. Bólintott, és kérdezte, hol van a székhelye.
És itt jött a kínos pillanat. Az otthoni címet kellett ugyanis ehhez anno megadnom, mert annak idején lustaságból nem jártam jobban utána, mit tehetnék. Egy egyetemi szintű tudományos kiadó nem komolyan vehet egy magánlakásnál bejegyzett céget, és ezt jól tudtam. A horvát kollégám csak intett, hogy értem – de a tekintetében ott volt, hogy ez nem stimmel. Az egyetemi pályázatoknál is rendszeresen visszadobnak olyan beadványokat, ahol az ajánlattevő cég címe egy panellakásé.
Ezen a konferencián találkoztam egy nyugdíjas kutatóval, aki maga is hasonló helyzetben volt. Ő ajánlotta, hogy nézzem meg a székhely bérlés lehetőségeit. Elmondta, hogy két éve használja, és nemcsak a céges levelezés egyszerűsödött le, hanem a hivatalos megjelenés is sokkal komolyabb lett. A pályázatoknál is jól mutatja, ha az adminisztratív cég egy budapesti II. kerületi címen van bejegyezve.
Egy hét múlva otthon átnéztem a szekhelycentrum.hu oldalát. A budapesti II. kerület, Bem rakpart 50. címet kínálták, ami történész szemnek is azonnal megnyerő. A Bem József magyar honvéd tábornok neve adott a balkáni hadtörténet kutatójának – véletlenül a Krími háború időszakából van egy közös szál is a horvát egyetemi katedráimmal. A térképeimen évek óta szerepel a Bem-vonal, és ironikus volt, hogy most a cégcímem is ehhez a névhez kötődik.
A csomagok között volt 6+1, 12+1 és 24+1 hónapos opció. Én a 24+1 verzió mellett döntöttem, mert a kataszteri projekt is hosszú futamú, és a tudományos pályázatoknál is jól mutat az állandó budapesti cím. A székhely bérlés ezen hosszabb csomagja kifejezetten azoknak való, akik nem rövid távú próbálkozásban gondolkodnak, hanem évekre előre tervezik a cég adminisztratív hátterét. A négy ajándék hónap is hasznos volt – a kataszteri projekt finanszírozási ciklusa pont egy hosszabb periódusra van tervezve.
A regisztráció pár nap alatt lezajlott. A szekhelycentrum.hu csapata mindig, minden ponton egyértelmű tájékoztatást adott a folyamatról – melyik papírt mikor kell aláírni, mit kell beszkennelni, hogyan érkeznek majd a hatósági levelek. Az első hatósági értesítés egyébként egy kerületi cégbejegyzési igazolás volt, és a szkennelt verziót aznap megkaptam erről mailben.
A kataszteri munka azóta haladt, és a kiadói tárgyalások is komolyabban folynak. A horvát kollégám pár hete küldött is egy levelet a budapesti címre – és nem az otthoni postaládámban kötött ki. Az új cég-megjelenés ott a balkáni hadtörténeti közösségben is változott – már nem nézik az embert lekezelően, ha kérdés érkezik a hivatalos kataszteri cégcímről.
A következő konferenciára már az új cégcímmel mentem ki, és az ott kapott visszaigazoló oklevelet is a budapesti irodán keresztül kaptam meg szkennelve. A balkáni háborús emlékhelyek katasztere jövő ősszel kerül kiadásra, és a hivatalos kolofonban már a Bem rakpart 50. cím szerepel – egy magyar honvéd tábornok nevét viselő rakparton bejegyzett kis cég. Ez nem véletlen szimmetria, hanem egy jól megválasztott adminisztratív háttér eredménye.